A cím titokzatosságáról kicsit később kiderül, na jó, konkrétan a végén, most lássuk a történést, kronológiai sorrendben. Ott kezdődött az egész, hogy kihűlt a föld és megjelentek a dinoszauruszok mikorra is a Balaton-felvidék kezdte elnyerni jelenlegi morfológiájának főbb jegyeit. :) A vasárnapi igen rövid repülésnek köszönhetően (Oli, Krisztián és Feri legalább kicsomagolta a cájgot), betegre nevettük magunkat Feri elég egyedire sikerült performanszán, amiről nem is ejtenék több szót, álljon itt egy jó kép erről (később).

 Ami biztos, az a rekeszizom gyulladás, amit közel fertályórányi szakadó röhögéstől kaptunk. Még a Kemencésben is fetrengtünk. No de, aznap körvonalazódott ez elhatározás, hogy Márkóra kéne másnap menni, mert ilyen irányú szélben Tardos halott ügy. Esti gyors szakértésnek köszönhetően elhatároztuk a 8 órás indulást Őrmezőről. Hajnalban még gyors elemzést végeztünk, megnézve az összes létező modellt, szélmérőt, időjárás jelentő békát és kártyát vetettünk. Márkó jónak tűnt. Páran már voltunk ott, de kevesen repültek onnan, nem könnyű hely. Kivételesen mindenki pontos volt, még Andris is kijött a háza elé időben. Pipis lefelé menet kijelentette, hogy ő a 11:20-as termikkel el fog repülni, persze hogy megmosolyogtuk, mivel még mindig emlékeztünk a tardosi beülő beállításra :D. Időben érkeztünk, majd megkezdtük emelkedésünket a könnyebb úton. Elvileg könnyebb. Andrissal utolsónak értünk fel, mint az ügyeletes hikomatok, Andrisnak a veseköve szeretett volna kijjebb mozdulni, engem a csütörtöki móka eredményét reprezentáló repedt lábszárcsontom és részlegesen szakadt belső bokaszalagjaim akadályoztak a gyors haladásban.

De egyszer csak felértünk. A modell szerinti 11 órás kumocsírák már pelyhedztek, a nap szikrázóan sütött, a szél bivaly módon, de még kezelhetően száguldozott felfelé a starthelyen. Eléggé gyorsan összepakolt a társaság, Olivér már húzta is volna, aztán húzta is. Festékpatron kilőve, de eddigre gyakorlatilag a fél társaság beszerelt, miközben szállingóztak az emberek felfelé, mint óraadók a pedagógustüntetésre. Starhelyen lassan kisebb majális alakult ki, de ezt már A-sorral a kezemben konstatáltam. Gyors lift után jobbra Csatár-hegyre tartva bivaly termiket fogtam, de közben kecske is volt benn bőven, mert rendesen megrugdosott, miközben cibált ezerrel. Igazi rodeó volt, szeretem mikor több sportot űzhetek egyszerre. Csatár-hegyi termikbányában kitekertem, de Oliware érces hangja visszaparancsolt, miszerint ne menjek már el, mert ugye próbálunk bolyozni. Közben Pipis is elstartolt és unalmában csukogatott. Andrist vártuk és a többieket, de ők várták a jó időt. Pipist elkapta a hév, mert hogy 11:20 volt... én meg jó házőrzőként tapadtam rá, nehogy meglógjon, Oli meg hátramaradt terelgetni a maradék nyájat. Ígérem, legközelebb megvárok mindenkit, aki 10’ belül startol. Pipissel szinkronban tekerésztünk, ő többnyire pár 10 méterrel felettem, de csak azért mert én így akartam.

Aztán egyszer csak el kezdtem utazni a termákkal, immáron tekerés nélkül, miközben Pipis valamit elbaszott és egyenesen szopóágra került. Nem is értem miért nem tartott felém, hiszen én még utazva emelkedtem tovább. Aztán alacsonyan próbált menteni, de sajnos hiába tekerte meg a tanyát, kőbányát, tehéntelepet, csak dárdázott. Sajnáltam, nagyon drukkoltam neki, hogy sikerüljön menteni, még annak a tükrében is, hogy ezt hallgattuk volna végig az úton, hogy 300-ról hogyan mentett :D ,de még így is jobb lett volna, mert akkor legalább együtt tekerhettünk volna tovább. Így fentről végignézve haláltusáját tovább álltam és kerestem az emeléseket. itt-ott sikerült is tekerészni, de folyamatosan egyre lejjebb kerültem. Balcsihoz közeledve eléggé keleties lett a szél, kerestem a domborzati triggereket, de egyik sem adta be, vagy is inkább én nem tudtam megharapni az emeléseket. Leszálláshoz készültem, közben egy csini domboldalt próbáltam meglejtőzni 100-on, de nem voltam elég ügyes, pedig be-be csippant a varió. Így hát a bitang szélre fordultam (fent helyenként 60-al gangoltam, elég baba volt), és szépen egy helyben állva lelifteztem egy bazi nagy legelő közepére. Alig hogy talajt fogott az ernyő, motorzúgást hallottam és egy autó állt meg a legelő közepén. Kiszállt belőle egy úr és mondja, hogy ellenőrzés. Gondolom frankó, mert hogy az ernyő papírjai éppen nem voltak nálam, már kezdtem agyalni, hogy mit mondok, mikor emberünk kérdezi, hogy honnan startoltam. Mondom Márkóról.

Nos, az úr a révfülöpi Mákvirág Borház és Kálvin pincészet tulajdonosa, Gyuribá, aki történetesen éppen Márkóra igyekezett mert, hogy ő is siklóernyős és hát jó időben ki kell menni repülni. :D No, Fortuna kisasszony végre bőséggel osztotta kegyeit, vagy bájait. 25 kilcsi után az ernyő rózsában és már az autó csomagtartójában és egy rendkívül kedélyes beszélgetős úton a starthelyre menet megbámultuk ahogy Andris és Oli alacsonyan menteni próbálnak. Szóval nem sokára a starthely alatt voltam, és ezúton is köszönöm Gyurinak a fuvart és kellemes beszélgetést a borászkodásról. Eközben Nóra volt olyan cukker és összeszedte a kihullott NWT-tagokat. Bokámat immáron a meredély feljáraton tesztelve, nem sokára Andris kivételével mindannyiunk fent szereltük a cuccost. Hiper jó idő volt, nagyszerű termikus befúvásokkal, éppen az imént ment távra egy boly, miközben még mindig nagyon sokan majálisoztak a starthelyen. Csaba hátulról a dzsindzsából került elő, valahová hátra beszállt, Feri meg eltűnt. konkrétan stresszelt, hogy nem tudjuk mit repül. :D Több sem kellett, Krisztiánnak még egy gyorstalpalón elmagyaráztuk a távrepülés alapjait (mintha mi olyan kurva jók lennénk benne :P ) és huss, irány az ájer. Ismét fent. Mondjuk én már csak helyizgetésre baziroztam, így a start utáni katapultot (naná, hogy belehúztam az induló termikbe, lásd videó) nem megtekertem, hanem elmentem jobbra Csatár-hegy felé, ahol olyan parciális lee-oldali termikbányába csöppentem, hogy alig győztem kapaszkodni. A vadlovak eszement vágtája velencei gondolázásnak tűnt ehhez képest. Jelentős csukást megelőzve és jó párat bekapva szépen kapaszkodtam felfelé. Sajnos megint nem bírtam magammal és nem vártam meg Oliékat, pedig tényleg csak gyogyizásra gondoltam, de ebben az is szerepet játszott, hogy rendesen lotolos termik tépázta az idegeimet. Az előző etaphoz képest, most rátartottam a Tihanyi-félszigetre, ami jó húzásnak tűnt.

Szép emelések, telerések, kisebb liftek, 2-3-as süllyedések, majd egy temető mellett tűzet láttam, aminek a szél ellenére nagyon pengén állt a füstje. Be is adta, fasza kis termikkel ismét ezerre felkúsztam, de ott kellett hagyni, mert termik menni Balatonra én meg gyáva nyúlként 1000-ről, Tihany után nem mertem bevállalni az áttörést. Közben hallgattam, ahogy Oliék kitekernek 1400-ra, na, mondanom sem kell, teljesen irigy lettem rájuk és átkoztam magam, hogy nem velük tekertem. Aztán hallottam, ahogy valaki a Tihanyi-félszigetről a távrepülő csatornán küldi az infót a barátjának, hogy hol szállt le és még azt is mondta, hogy ott teker egy ernyő tőle másfél kilcsire, na ez voltam én. :) Párhuzamosan haladva a parttal gyönyörködtem a tájban. Előttem Zánka, süllyedek, emelés sehol, viszont van vasútállomás. Így hát meghatároztam egy visszatérési pontot, ha addig nem lesz emelés, akkor elengedem és visszagyorsítozok egy tükörsima 3 focipályányi legelőre. Határesett volt, de elengedtem, egy vasútállomás még is csak biztosabb, mint a bozótos kiserdő fái Zánka határában. Szépen lebegve a zánkai bevezető út felett még elszórakoztattam a helyi buszjárat sofőrjét, majd nem messzi az úttól landoltam.

Újabb 30 kilométer. Pakolás után kimentem az útra stoppolni, hogy a Csopaktól nem messzi leszállt NWT-s Srácok közelébe jussak. Az első 20 autó simán elment mellettem, miközben megkaptam a hírt, hogy Feri 48 kilométert repült, áááá, nem hiszem el, alig fél órával korábban indult, mint én, és még tudta tetőzni, mert lazán bevágta, hogy 1700-ra kitekert. Na menj a… Basszus, gratulálok Feri, még1x, megérdemled, de a tardosi akkor is mindent visz. Na szóval, közben eltelt 2 perc és megállt egy orvos, aki Pestig hozott volna, hihetetlen. Fortuna ma nagyon szeret. Kiderült, hogy imádja a teret, a hegyeket, a repülést… Hát, ez egy ilyen nap. Ezúton is köszönöm a fuvart, Tihanynál kiszálltam, ahol is a többiekkel találkozva felvettük Ferit, aki szintén stoppal jutott Tihanyig. Meg kell mondanom, hogy a Balaton partján szeretik a siklóernyősöket! Szóval atom vidáman kerestünk egy kajáldát, találtunk is egyet, huh, hogy ott milyen jó csa

ládias hangulatban ettünk. Itthon eufória, megvan az első 50+, csak közben leszálltam pisilni. :) Nap mérlege 56km repülés, 32km/h-s és 25 km/h-s átlagsebesség. Na jó. most már tényleg bolyozunk és kimaxoljuk a napot, bár tegnap ezt megtettük, mármint a kimaxolást. Gratulálok mindenkinek, Andrisnak, mert sajgó heréi (ja nem, veséi :) ellenére felküzdötte magát a starthelyre és utána a levegőbe, Krisztiánnak akinek megvolt az első itthoni 10+-a, Csabának, aki batman-t utánozta, miután megkereste Rambót a dzsungelben, Pipisnek, aki szinkrontekert Olival és velem is. Gratulálok Olivérnek, aki türelmes velünk és mindenkit bevár. Ferinek, aki megint nagyot ment, pfff…1700… na ezért még számolunk. ;) Verának meg különösen, aki elviselt minket. És köszönöm mindenkinek aki segítette ezt a napot, Gyurinak a mesébe illő fuvarért, a repülésért rajongó Orvosnak, aki felvett és az NWT Csapatnak a hipper-szupper hangulatért, no és persze Föld Anyának az erős gradiensért és a csodás Balaton-felvidékért!  Fortuna kisasszonyt meg külön csókoltatom, ezt sok "véletlent" :D Imádlak Baby! Sok ilyen távnapot még!

Éljen a forradalom!

Videók:

Best of Márkó:

 https://drive.google.com/file/d/0B-kMapTM8IE8OEFXZFd5dDU5aUU/view

Logok:
első repülés:

http://www.doarama.com/view/683542

http://www.xcontest.org/hungary/repulesek/reszletei:steelhand/14.03.2016/10:04

második repülés:

http://www.doarama.com/view/683540

http://www.xcontest.org/hungary/repulesek/reszletei:steelhand/14.03.2016/13:16