Szársomylótól a Balcsiig - Az első 100+

Kezdődött azzal, hogy csütörtökön 200-as nap volt, így már szerdán kitaláltuk, hogy bizony atom idő lesz és pénteken le kéne menni Szársomylóra reppeni. :D Szervezés ON. Aztán jött a gyilkos csütörtök este, a 200+-os eredmények elemzése és a másnapi meteo böngészése. Bizony mikor legyen kéktermikes időszak? Naná, hogy akkor, mikor mi megyünk repülni. EJJ.

a képekre kattintva természetesen bejön az eredeti méret

Sebaj, én szeretem a kéktermikeket, mivel az első távom, ami szívemnek oly kedves, (egyedül, egy bájos őszi délután tettem meg a héregi átkelés címen) szintén kéktermikben esett meg. A kéktermik, vagy száraztermik olyan légállapot, mikor nem alakul ki gomolyfelhő, így nincs mi megfesse a termikeket. Ezáltal nem lehet a felhők alá helyezkedni, hanem bízni kell Főldanya jóindulatában azaz, hogy kikoppanás helyett, valahol fogunk egy emelést. Főként anticiklonális (AC, vagy Ácé :D ) helyzetre jellemző.

Száz szónak is egy a vége, meteo alapján a szél DK, majd Déli lesz, kb. 20-25km/h, magassági elcsavarás nem lesz 2000-ig. Gradiens gyengébb a csütörtökinél. Ácé helyzet, de szerencsére az anticiklon pereme felé helyezkedünk. Emelések úgy 1200-1800m közé várhatók és zavaró cirrusz nem lesz. Ja, némi inverzió úgy 2000 környékére bekúszik, de nem vészes. Szóval annyira nem rossz a helyzet. A meteoblue-nak van egy Trajektory (nyomvonal) funkciója, amit vasárnap, a balcsi átrepülésekor már lekövettem és bejött. De az csak egy teszt volt az egyből. Most ismét jósoltattam ezzel a funkcióval és a balcsi keleti csücskére hozta ki a napot. A Nagykártyák, akik 130+ repültek, mind erre mentek. Érdemes ezt figyelni.

Nyomvonal modell

További meteo a végeken. No, ennyi előzmény után betuszkoltuk magunkat Ottobuszba és Erikához és hajrá. Pipis, Andris, Olivér, Dávid (H), és még sokan mások. Tegnap este még bíztattam is Pipist,hogy elég ha eljutunk a Balcsiig, nehogy ne legyen kedve jönni :). Start előtt nem volt túl biztató a nivóban kolbászoló festékpatron, sőt a korán feleesők sem jutottak 800 fölé. Részemről 12:30-as start volt belőve, amit 8 perc csúszással tartottam. Olivér szokás szerint, már tegnap elstartolt, aztán szépen mindenki felesett. Az első fél óra eseménytelen bubitekeréssel és rockizással telt, de ez persze a játék része. Aztán jöttek az első komolyabb termikecskék, de egyik sem ütötte meg az ezres szintet. Egyszer csak egy szépen kifestett buborék emelkedett a kőbánya felőli végen, ahol is Pipis pozíciót fogott és mintegy 7-10-ed magával kitekertek, aztán meg is indultak. Andrissal és Olivérrel a Villány felőli csücskön kerestük a mannát, ami lassan megjelent. Mintegy 20-an ráhiénáztunk a felnövekvő buborékra és gyönyörű csapattekeréssel kicsavartuk a csúcsig, ami nem volt túl magasan, úgy 1200-ön.

Elég jó dolog a bolyozás, főleg ilyen időben mikor is nincs termikfesték, max a többi siklóernyős. Így elég jó tempóban és eléggé egybemaradva könnyedén eljutottunk Pécsig, persze a mezőny szépen olvadozott, de így is maradtunk elegen festeni egymásnak. Pipis közben jóval előttünk vissza-visszarádiózott, hogy hol milyen bivaly emelést talált.

Rádiózásról tegnap, hazafelé beszélgettünk. Legközelebb kipróbáljuk azt, hogy aki termiket fog, az elmondja, hogy hol, milyen magasan van és mekkora termákot cserkészet be. Így mindenkinek könnyebb dönteni, hogy marad a talált emelésben, vagy keress egy bikábbat. Andrisnak talán 1-2 hónap múlva megjön a sisakja és akkor talán ő is majd hangfest.

Olivér lemaradt a mi csoportunktól, de szépen kitekerve indult el egy üldöző bollyal, akik azonban szinte egytől-egyig kikoppantak. Olivér is majd erre a sorra jutott, mikor is bámulatosat mentett vagy 100 méterről. Ez valami elképesztő, ahogy megoldotta ezt a szitut, gratulálok Olivér, elképesztő vagy! Na igen, a rutin…

Pécsnél kissé szétesett a mezőny. Andris talált egy jófajta termiket, aminek a közepét otthagytam és harmadad magával nagyon helyesen tökigcsavarta. Részemről nagy hiba volt ott hagyni. Én közben szenvedtem a Mecsek átkelésen, előttem, utánam mindenhol volt festék, csak ahová besodródtam ott nem. Ráadásul elég alacsonyan voltam és még sosem toltam át a Mecseket. Nagyon küzdöttem a fennmaradásért, mert nem lehet, hogy itt véget érjen a nap. Közben a már átért boly szépen kitekert. Andrisék jó magasan indultak neki a Mecseknek és szépen átrongyoltak felettem. Innen kezdve üldöző lettem. Folyamatosan alacsonyan kerestem az életmenő termikeket. Éppen hogy találtam ezt-azt. Ezen a kitekerés technikák csiszolni kell rendesen. Olivér berádiózott, hogy a pécsi vizisípályánál lerohadt. Kár, jó lett volna, ha átjut és jön velünk. Később sikerült valamit találnom és ismét a bolyba kerültem, igaz, hogy közben a boly meg nem talált sokat és jól besüllyedt. De jó volt ismét a biztonságos együtt tekerés.

Orfű után ismét csak szívóág került előtérben, még valahogy sikerült az alaposan megcsappant bollyal lépést tartani. Pipis közben berádiózott, hogy leszopódott, miközben felette teker ki valaki. Ennél szutykabb érzést el sem tudok képzelni. Lepusztulni, miközben elhúznak feletted. Jó párszor átéltem jómagam is. Sajnálom Pipis.

Magyarszék térsége után kis termikeket masszíroztunk és éppeg hogy sikerült 100 fölött maradni. Aztán jött Dombóvár térsége, a nagy süllyesztő. Itt jól szétvágott mindent a táj. Mindenki vadul termiket keresett, de nagyon nem akaródzott találni, közben a szél is beerősödött és jól elfújta a termákokat. Andrissal hátrébb maradtunk, próbáltuk a semmit megcsavarni, miközben a boly 6-7 fős maradványa előre ment és keresgélt. Itt vagy hárman-négyen kikoppantak. Andris elment nyugatnak és talált valami mentőövet, majd egy combos termákot és jól kitekert. Irigykedtem rá 400-on. Próbáltam mindenféle kis buborékot megcsavarni, agyalni, hogy a város felől honnan jöhet valami túlélőkészlet. De semmi. Aztán minden mindegy alapon hátszélben előretörtem a nagy barna szántó fölé, hátha jó lesz.

s jó lett. Egyszer csak atom rángatás közepette valami rendesen alám rúgott, de szűk bubi volt, indult a keresés. Közben a 3 fős élmezőny előttem pár kilométerrel az egekben volt, vagy 1500-on. Próbáltam megfogni az adományt miközben folyamatosan fohászkodtam földanya kegyeiért, hogy küldjön bármilyen durva termiket, csak ne rohadjak le. Hát fohászom mindkét része meghallgatásra került, elindult a rocky felfelé. 1900 lett a vége, közben vadul végig fotóztam a Szilfási malacnevelőt fentről, amihez személyes élmények kötnek a Repét Kft. és Bonafarm jóvoltából :D Üdv Daniiiiii

Szilfási malacnevelő a hidroglobusszal :D

Mit mondhatnék. Brutál szép élmény 1800-on lavórtermikben 60-al utazni. Miközben átütöd az inverziós réteget és fölötted a mélykék ég, alattad a szürke táj (az inverzió miatt). Ütős látvány volt. Előttem jó messzire láttam az élmezőnyt, hogy milyen magasra tekernek ki lépten nyomon.

Inverzió

A csúcstermik után hátszélben csapattam és kerestem a következő termiket. Na ekkor már nagyon éhes voltam, de a kajámat jól otthon hagytam, viszont volt nálam egy energia gél, amit lelkesen benyomtam. Na ennek az lett az eredménye, hogy az inzulin reakció miatt jól elkezdtem szédülni, ráadásul hamar elértem a következő termiket és tekerni kellett. Remek, meredten bámultam a kupolát vagy éppen a hevederzetet, hogy ne taccsoljak ki és ne szédüljek nagyon. Pedig nem szoktam szédülni, taccsolni meg végképp nem, szeretem a hullámvasutat. A termik kitekerése után már ismét jól voltam. Az erős szél miatt jellemző volt az alábbi: Leáramlás után jött egy turbós zóna, nem volt vészes, de nem ártott a fékeken tartani a kezemet. Aztán jöttek a 0,5-ök, majd hirtelen a 1-2-es emelések. Na ekkor nem kellett még visszafordulni, hanem rongyolni előre, mert eléggé meg voltak dőlve a termikek és szűk magok voltak, illetve rendesen utaztak a széllel. Jellemzően minden visszafordulást a termikben hosszabb előretörés követett. Sokszor becsukott szemmel, teljesen ellazulva, csak a varió pittyegésére figyelve tekertem. Nagyon jó volt.

A Balaton fényei :)

Ekkor már nem is csavartam csontig mindent, inkább csak annyira, amennyire érzésem szerint el lehet érni a Balcsit. 100 kilcsi után Pipis gratulált. Az alábbi üzenettel:

Bevallom, hogy ennél nagyobb és őszintébb elismerést még nem kaptam. Köszi Pipis! Persze egy válaszképet azért elküldtem neki a levegőből. :D XD

Tehát irány a Balcsi, Som térségében elég mélyre kerültem, de a terület orográfiája elég jó termiktrigger. Ennek megfelelően kaptam is rendes alárúgást és emelést. Elég necces mikor alacsonyan folyamatos csukásban vagy miközben egyfolytában vinnyog a varió az emelésben. Na ezt 5 percig masszíroztam aztán elengedtem. Nagyon fárasztó és melós volt, de legalább lett elég magasságom. Aztán megint egy szolidabb termikecske, kis tekerés a biztonság kedvéért, majd jött a végsiklás egy facebookos livestream bejelentkezéssel :D és telólemerüléssel. :(

Siófok előttem.

Kinéztem egy csinos legelőt az ipari park mögött, csakhogy bazi erős volt a szél és jól elsodort egy nádas fölé, fasor mögé. Ráfordultam a szélre és jól elkezdtem függőlegesen süllyedni, miközben a nádasban csillogott a víz és szívatott a fasor rotorja. Hjja, nem hiába, azért elfáradtam fejben. Szerencsémre a nádas széléig ki tudtam sodródni, de ott 3 méteren kaptam egy ordas féloldalast és jól bekúrodtam a nádasba. Az ernyő és köztem egy kis olajfűz fácska és jó sok száraznád… Végül is szerencsésen leszálltam, izé leestem :D Semmi bajom, Mantrababynek sem, úgyhogy minden ok.

Még a telóm utolsó leheletét bekapcsoltam, hogy legyen meg a végpontom. Majd a szokásos ernyőszedegetés. Jó volt. Jó nap volt. Sajnálom, hogy nem a srácokkal együtt csináltuk, jó lett volna, na de majd legközelebb. Szerencsére Dharma és Gaia jóságos kegyelmeiből sikerült az, amit terveztem, vagy inkább amiről álmodoztam. :DVégtelenül hálás vagyok nekik ezért!

Ami a statisztikát illeti: 4,5 órás repülés 126km táv, átlagsebesség ~27km/h, legnagyobb magasság: 1905m