Történt az, hogy 2 nap szopóág után Óbuda beadta, azaz végre jó időben kint voltam a startplaccon. Némi rákészülődés után, várva az előző 2 napban megismert ciklusok éppen emelő ágát, egyszer csak azon kaptam magam, hogy húzom felfelé a belépőt :)

Elkezdtem egerészni, miközben könnyes szemmel konstatáltam, hogy Oli és Pipis vagy 10 perccel korábbi elpattanásuk óta éppen az Óbudai plafont karcolgatják. Mondanom sem kell spuriztam volna utánuk, de ebben egy, a starthely felé beúszó gomoly megakadályozott oly annyira, hogy rendesen elkezdtem lerohadni. Amely tényen csak a festékpatronok és az alattam pár méterre bókolgató lombkoronák hathatós festései tudtak enyhíteni, azaz nagy nehezen nívón maradni. Vagy 20 percnyi túlélésért vívott küzdelem után végre elkezdett kisütni a nap, ekkor jöttek a bubik és egyre jobban épült fel az idő. Láttam, ahogy páran szép kurzusokat tekernek és komótosan emelkednek benne, így magam is ráhiénáztam a megfestett termákokra, amelyekből időnként csúnyán kitekertem. Ezt még gyakorolni kell. Egyszer csak megláttam Csabit, ahogy a Trangójával szépen mutatja az utat, így magam is rácuppantam a megmentőmre. A legjobbkor jött. Remekül megtekerészve az emelést, kissé belenyalva a légtérbe kopp gyorsítón nekivágtam a Budai medencének.

Először teszteltem a D-heveder fogását, azaz kinyomott gyorsítónál a D-hevedert fogtam és enyhén húzásban tartottam, így számomra hihetetlen mértékben éreztem az ernyő visszajelzéseit és a heveder erőteljesebb húzásaival még hatékonyabban le tudtam kezelni a szükséges teendőket, irányváltások, lavírozások, picinyke kupolanyomás fokozás, stb. És nem mellesleg sokkal kényelmesebb és áramvonalasabb tartás, mint a karba tett kéz :D

Na szóval, nagyon nem erről akartam írni, de előjátéknak éppen jó lesz. A lényeg a Törökbálinti-tó előtti ipari park táján kipattanó tekerés és folytatása. Igazán felemelő érzés volt 4 vitorlával tekerni, de persze ehhez hozzájárult a 3-4-es stabil emelés is :D Szóval, frankó lift ezerig (a béka segge alól 130-ról indítva), vitorlások egy idő után festéknek néztek és rám csaptak (hjjja, kölcsön kenyér visszajár). A termák kezdet kimúlni, mögöttem szél alatt meg egy bazi nagy gomoly úszkált be. Félve, hogy leárnyékol, elhatároztam, hogy parkettán elindulok a következő termiket megtalálni, miközben mintha felhőutat láttam volna magam előtt :D

Pfff… Azt hiszem, itt mindenkinek egyértelművé lett, hogy a cím mit is takar :D Ha jól megnézitek, a fenti képen láthatjátok azt, amit én is láttam, azaz a baloldali, Érdparkváros feletti felhőutat és az enyhén jobbos Pusztazámor feletti felhőutat. Ugye látszik rajtuk (nekem, kezdőnek legalább is ez jön le), hogy mind két felhő lapos aljú, kellemesen sötét és aktív, azaz bármelyikre csaphatnék. Ha elérem… Talán a jobbos határozottabb és masszívabbnak tűnik, míg a balos messzebbinek. Emiatt, valamint a termik irányának téves megítélése miatt a jobbosra helyezkedtem. A csiganyálamat nézegetve eléggé egyértelművé vált, hogy a szélirányból (ami elferdítette a termiket is) enyhén jobbra kitartottam, azaz kb. folyamatosan a szélét tekertem a termiknek. Most már érthető számomra is, hogy miért volt akkora nyírás (megnövekedett cibálás) és miért éreztem azt (nem csippant a varióm :D), hogy vége az emelésnek. Tehát ha többet nézegetem a xcsoaron a tekerésem alakját, akkor láthattam volna, hogy jobbra kitartok belőle, holott enyhén balra kellett volna tartsak. Mondjuk K-ÉK-ben ez logikus is...

Persze fent még keresgélhettem volna, de sajnos valahogy ez elmaradt :( viszont ha keresem és megtalálom a termiket, akkor talán utazhattam volna vele. Természetesen ez csak utólagos okoskodás. A tájat megfigyelve tudtam, hogy enyhén nyugatnak tartok, így a jobbos felhőutat választottam. Pedig a balost kellett volna, így utólag. Betettem Jani két nappal korábbi repülését, amin látszik, hogy hasonló körülmények között hol kapott emelést. Gyakorlatilag tökéletesen kikerültem… Persze ez csak feltételezés, hogy most is ott lettek volna a termákok, de nagy valószínűséggel igen. A legnagyobb hibát viszont ott követtem el, hogy a K-ÉK szélirányból totál eltértem, rátartva az oldalszélre, mert el akartam érni a jobbos felhőt és a távoli szántóföld-erdő határt, ami elvileg termikkiváltóként kellett volna működjön. De hát nem :( Most nézegetve a térképet az a fránya kőbányát sem vettem észre fentről, pedig ugye hát azt tanultuk, hogy a kőbányák jó triggerek.

Összefoglalva:

• Tévesen ítéltem meg a termik irányát (szélben sodródást feltételezve) és emiatt elhagytam.
• Nem figyeltem az intő jelekre, mégpedig, hogy nyíró zónában vagyok (cibálás), azaz elhagyom a termiket, pedig bizti ment még feljebb, hiszen nem voltam felhőalapon.
• Nem gondoltam át a szélirányt. Így jobbra rátartottam, ahelyett, hogy a baloldali felhőutat választottam volna, ami még szélirányában is esett volna. Persze nem biztos, hogy ott találok emelést, azonban nagyobb utazó sebességem lett volna.
• Nem memorizáltam be a mások által hasonlatos körülmények között repült útvonalak emeléseit, süllyedéseit. xcsoaron ugyan bejelöltem a triggereket, de repülés közben nem figyeltem őket kellő mértékben. A két nappal korábbi repülést meg egyáltalán nem néztem meg :(
• Parkettán csapatva nem gondoltam át a tartós 3-4-es süllyedés okát, azaz valszeg két emelés közben vagyok (oldal irányban az emelések) és nem tartok emelés felé. Kb. 6 km-et utaztam folyamatos süllyedésben, miközben napsütötte táj felett szopódtam le. Ez az előző etapra is érvényes, ahol is kb. 8 km után fogtam emelést 130m-en.
• Minden repülésben van egy Joly Joker lap, amit kijátszhatsz 60méteren leszálláshoz készülődvén, ami aztán megmenti a repülésed. De csak egy ilyen lap van!
• És ha 60 m-en fogsz egy felépülő termiket, akkor azt csak egyszer veszítheted el…

Ez utóbbihoz. A végjátékban, enyhe rotorban (szél oldalon a Sóskúti gerinc és alá süllyedtem) a kinézett leszálló felett elcsíptem egy bubit, kb. 60m-en, 2-3x megtekertem és emelkedett és mentett volna, ha… ...ha van elég rutinom, hogy ne veszítsem el. Szűk volt, gyenge volt, de határozottan emelt. Elcsesztem, eltekertem belőle. Persze emiatt szomorú vagyok, meg a sok hiba miatt is, viszont bazi sokat tanultam és ez jó. Az is lehet, hogy miket írtam okfejtéseket tévesek, de ezt majd egy másik repülés során tesztelem :) Vagy majd ti kiigazíttok :D

Végjáték, háttérben Jani repülésével.