Kezdődött azzal, hogy csütörtökön 200-as nap volt, így már szerdán kitaláltuk, hogy bizony atom idő lesz és pénteken le kéne menni Szársomylóra reppeni. :D Szervezés ON. Aztán jött a gyilkos csütörtök este, a 200+-os eredmények elemzése és a másnapi meteo böngészése. Bizony mikor legyen kéktermikes időszak? Naná, hogy akkor, mikor mi megyünk repülni. EJJ.

a képekre kattintva természetesen bejön az eredeti méret

Sebaj, én szeretem a kéktermikeket, mivel az első távom, ami szívemnek oly kedves, (egyedül, egy bájos őszi délután tettem meg a héregi átkelés címen) szintén kéktermikben esett meg. A kéktermik, vagy száraztermik olyan légállapot, mikor nem alakul ki gomolyfelhő, így nincs mi megfesse a termikeket. Ezáltal nem lehet a felhők alá helyezkedni, hanem bízni kell Főldanya jóindulatában azaz, hogy kikoppanás helyett, valahol fogunk egy emelést. Főként anticiklonális (AC, vagy Ácé :D ) helyzetre jellemző.

Száz szónak is egy a vége, meteo alapján a szél DK, majd Déli lesz, kb. 20-25km/h, magassági elcsavarás nem lesz 2000-ig. Gradiens gyengébb a csütörtökinél. Ácé helyzet, de szerencsére az anticiklon pereme felé helyezkedünk. Emelések úgy 1200-1800m közé várhatók és zavaró cirrusz nem lesz. Ja, némi inverzió úgy 2000 környékére bekúszik, de nem vészes. Szóval annyira nem rossz a helyzet. A meteoblue-nak van egy Trajektory (nyomvonal) funkciója, amit vasárnap, a balcsi átrepülésekor már lekövettem és bejött. De az csak egy teszt volt az egyből. Most ismét jósoltattam ezzel a funkcióval és a balcsi keleti csücskére hozta ki a napot. A Nagykártyák, akik 130+ repültek, mind erre mentek. Érdemes ezt figyelni.

Nyomvonal modell

További meteo a végeken. No, ennyi előzmény után betuszkoltuk magunkat Ottobuszba és Erikához és hajrá. Pipis, Andris, Olivér, Dávid (H), és még sokan mások. Tegnap este még bíztattam is Pipist,hogy elég ha eljutunk a Balcsiig, nehogy ne legyen kedve jönni :). Start előtt nem volt túl biztató a nivóban kolbászoló festékpatron, sőt a korán feleesők sem jutottak 800 fölé. Részemről 12:30-as start volt belőve, amit 8 perc csúszással tartottam. Olivér szokás szerint, már tegnap elstartolt, aztán szépen mindenki felesett. Az első fél óra eseménytelen bubitekeréssel és rockizással telt, de ez persze a játék része. Aztán jöttek az első komolyabb termikecskék, de egyik sem ütötte meg az ezres szintet. Egyszer csak egy szépen kifestett buborék emelkedett a kőbánya felőli végen, ahol is Pipis pozíciót fogott és mintegy 7-10-ed magával kitekertek, aztán meg is indultak. Andrissal és Olivérrel a Villány felőli csücskön kerestük a mannát, ami lassan megjelent. Mintegy 20-an ráhiénáztunk a felnövekvő buborékra és gyönyörű csapattekeréssel kicsavartuk a csúcsig, ami nem volt túl magasan, úgy 1200-ön.

Elég jó dolog a bolyozás, főleg ilyen időben mikor is nincs termikfesték, max a többi siklóernyős. Így elég jó tempóban és eléggé egybemaradva könnyedén eljutottunk Pécsig, persze a mezőny szépen olvadozott, de így is maradtunk elegen festeni egymásnak. Pipis közben jóval előttünk vissza-visszarádiózott, hogy hol milyen bivaly emelést talált.

Rádiózásról tegnap, hazafelé beszélgettünk. Legközelebb kipróbáljuk azt, hogy aki termiket fog, az elmondja, hogy hol, milyen magasan van és mekkora termákot cserkészet be. Így mindenkinek könnyebb dönteni, hogy marad a talált emelésben, vagy keress egy bikábbat. Andrisnak talán 1-2 hónap múlva megjön a sisakja és akkor talán ő is majd hangfest.

Olivér lemaradt a mi csoportunktól, de szépen kitekerve indult el egy üldöző bollyal, akik azonban szinte egytől-egyig kikoppantak. Olivér is majd erre a sorra jutott, mikor is bámulatosat mentett vagy 100 méterről. Ez valami elképesztő, ahogy megoldotta ezt a szitut, gratulálok Olivér, elképesztő vagy! Na igen, a rutin… 

Pécsnél kissé szétesett a mezőny. Andris talált egy jófajta termiket, aminek a közepét otthagytam és harmadad magával nagyon helyesen tökigcsavarta. Részemről nagy hiba volt ott hagyni. Én közben szenvedtem a Mecsek átkelésen, előttem, utánam mindenhol volt festék, csak ahová besodródtam ott nem. Ráadásul elég alacsonyan voltam és még sosem toltam át a Mecseket. Nagyon küzdöttem a fennmaradásért, mert nem lehet, hogy itt véget érjen a nap. Közben a már átért boly szépen kitekert. Andrisék jó magasan indultak neki a Mecseknek és szépen átrongyoltak felettem. Innen kezdve üldöző lettem. Folyamatosan alacsonyan kerestem az életmenő termikeket. Éppen hogy találtam ezt-azt. Ezen a kitekerés technikák csiszolni kell rendesen. Olivér berádiózott, hogy a pécsi vizisípályánál lerohadt. Kár, jó lett volna, ha átjut és jön velünk. Később sikerült valamit találnom és ismét a bolyba kerültem, igaz, hogy közben a boly meg nem talált sokat és jól besüllyedt. De jó volt ismét a biztonságos együtt tekerés.

Orfű után ismét csak szívóág került előtérben, még valahogy sikerült az alaposan megcsappant bollyal lépést tartani. Pipis közben berádiózott, hogy leszopódott, miközben felette teker ki valaki. Ennél szutykabb érzést el sem tudok képzelni. Lepusztulni, miközben elhúznak feletted. Jó párszor átéltem jómagam is. Sajnálom Pipis.

Magyarszék térsége után kis termikeket masszíroztunk és éppeg hogy sikerült 100 fölött maradni. Aztán jött Dombóvár térsége, a nagy süllyesztő. Itt jól szétvágott mindent a táj. Mindenki vadul termiket keresett, de nagyon nem akaródzott találni, közben a szél is beerősödött és jól elfújta a termákokat. Andrissal hátrébb maradtunk, próbáltuk a semmit megcsavarni, miközben a boly 6-7 fős maradványa előre ment és keresgélt. Itt vagy hárman-négyen kikoppantak. Andris elment nyugatnak és talált valami mentőövet, majd egy combos termákot és jól kitekert. Irigykedtem rá 400-on. Próbáltam mindenféle kis buborékot megcsavarni, agyalni, hogy a város felől honnan jöhet valami túlélőkészlet. De semmi. Aztán minden mindegy alapon hátszélben előretörtem a nagy barna szántó fölé, hátha jó lesz.

s jó lett. Egyszer csak atom rángatás közepette valami rendesen alám rúgott, de szűk bubi volt, indult a keresés. Közben a 3 fős élmezőny előttem pár kilométerrel az egekben volt, vagy 1500-on. Próbáltam megfogni az adományt miközben folyamatosan fohászkodtam földanya kegyeiért, hogy küldjön bármilyen durva termiket, csak ne rohadjak le. Hát fohászom mindkét része meghallgatásra került, elindult a rocky felfelé. 1900 lett a vége, közben vadul végig fotóztam a Szilfási malacnevelőt fentről, amihez személyes élmények kötnek a Repét Kft. és Bonafarm jóvoltából :D Üdv Daniiiiii

Szilfási malacnevelő a hidroglobusszal :D

Mit mondhatnék. Brutál szép élmény 1800-on lavórtermikben 60-al utazni. Miközben átütöd az inverziós réteget és fölötted a mélykék ég, alattad a szürke táj (az inverzió miatt). Ütős látvány volt. Előttem jó messzire láttam az élmezőnyt, hogy milyen magasra tekernek ki lépten nyomon.

Inverzió

A csúcstermik után hátszélben csapattam és kerestem a következő termiket. Na ekkor már nagyon éhes voltam, de a kajámat jól otthon hagytam, viszont volt nálam egy energia gél, amit lelkesen benyomtam. Na ennek az lett az eredménye, hogy az inzulin reakció miatt jól elkezdtem szédülni, ráadásul hamar elértem a következő termiket és tekerni kellett. Remek, meredten bámultam a kupolát vagy éppen a hevederzetet, hogy ne taccsoljak ki és ne szédüljek nagyon. Pedig nem szoktam szédülni, taccsolni meg végképp nem, szeretem a hullámvasutat. A termik kitekerése után már ismét jól voltam. Az erős szél miatt jellemző volt az alábbi: Leáramlás után jött egy turbós zóna, nem volt vészes, de nem ártott a fékeken tartani a kezemet. Aztán jöttek a 0,5-ök, majd hirtelen a 1-2-es emelések. Na ekkor nem kellett még visszafordulni, hanem rongyolni előre, mert eléggé meg voltak dőlve a termikek és szűk magok voltak, illetve rendesen utaztak a széllel. Jellemzően minden visszafordulást a termikben hosszabb előretörés követett. Sokszor becsukott szemmel, teljesen ellazulva, csak a varió pittyegésére figyelve tekertem. Nagyon jó volt.

A Balaton fényei :)

Ekkor már nem is csavartam csontig mindent, inkább csak annyira, amennyire érzésem szerint el lehet érni a Balcsit. 100 kilcsi után Pipis gratulált. Az alábbi üzenettel: 

Bevallom, hogy ennél nagyobb és őszintébb elismerést még nem kaptam. Köszi Pipis! Persze egy válaszképet azért elküldtem neki a levegőből. :D XD

Tehát irány a Balcsi, Som térségében elég mélyre kerültem, de a terület orográfiája elég jó termiktrigger. Ennek megfelelően kaptam is rendes alárúgást és emelést. Elég necces mikor alacsonyan folyamatos csukásban vagy miközben egyfolytában vinnyog a varió az emelésben. Na ezt 5 percig masszíroztam aztán elengedtem. Nagyon fárasztó és melós volt, de legalább lett elég magasságom. Aztán megint egy szolidabb termikecske, kis tekerés a biztonság kedvéért, majd jött a végsiklás egy facebookos livestream bejelentkezéssel :D és telólemerüléssel. :(

Siófok előttem.

Kinéztem egy csinos legelőt az ipari park mögött, csakhogy bazi erős volt a szél és jól elsodort egy nádas fölé, fasor mögé. Ráfordultam a szélre és jól elkezdtem függőlegesen süllyedni, miközben a nádasban csillogott a víz és szívatott a fasor rotorja. Hjja, nem hiába, azért elfáradtam fejben. Szerencsémre a nádas széléig ki tudtam sodródni, de ott 3 méteren kaptam egy ordas féloldalast és jól bekúrodtam a nádasba. Az ernyő és köztem egy kis olajfűz fácska és jó sok száraznád… Végül is szerencsésen leszálltam, izé leestem :D Semmi bajom, Mantrababynek sem, úgyhogy minden ok.

Még a telóm utolsó leheletét bekapcsoltam, hogy legyen meg a végpontom. Majd a szokásos ernyőszedegetés. Jó volt. Jó nap volt. Sajnálom, hogy nem a srácokkal együtt csináltuk, jó lett volna, na de majd legközelebb. Szerencsére Dharma és Gaia jóságos kegyelmeiből sikerült az, amit terveztem, vagy inkább amiről álmodoztam.  :DVégtelenül hálás vagyok nekik ezért!

Ami a statisztikát illeti: 4,5 órás repülés 126km táv, átlagsebesség ~27km/h, legnagyobb magasság: 1905m

A többi paraméter a logban.

  Doarama link: 

Boly nyomvonalai:

Meteok:

Meteoblue

Lifted index: 

WRF modellek:

Pécs-Pogány:

 Taszár:

 Ez meg a terv és a valóság összevetése:

Folytatás következik ;)

Mivel jó sok bejegyzéssel el vagyok maradva repülés és sör fronton is, úgy érzem, hogy itt az ideje bepótolni. Repülés szempontjából Pipis ugyan mindig beelőz, de sebaj, egyszer úgy is fordul a kocka :D

A tavalyi évről még 2-3 távocska leírását feldobom a napokban, ezek már a facén persze megjelentek, de itt is itt a helyük. Na ennél szenvedőbb szerkezettel kevésbé lehetett volna leírni. Amúgy sör fronton is vannak bőven előre lépések, azt majd a maguk helyén kezelem.

Elég az, hogy az év eleji ujjgyakorlatos lecsusszanások és formába hozó Pilisi túrák bőlére eresztett leírásai :D elmaradoznak. Elég legyen az, hogy köd, takony, hó, jég, sár és napsütés ezerrel, mármint a köd felett. Mármint a napsütés a köd felett. Ja és persze sár is :D Na szóval, edzésnek kiváló volt. Repülésnek elhanyagolható, látványnak viszont odabaszos :D

Timelapsed videó a pilisi naplementéről a blog végén, mivel ez a szar képtelen a OneDrive felhőben tárolt videókat a helyén kezelni

Így hát egyszer csak nagyon jó idő lett és bizony menni kellett, mert Pipis, Andris, Zoli, Dávid és még sokan mások (na jó, nem olyan sokan) bizony kirohantak Kétágúra. A viszonylag késői indulásomat legyőzendően elég gyors iramban értem fel a starthelyre, így szerencsémre mindenki csak pakolászott. Amúgy az út fantasztikus volt, sütött a nap, jöttek-mentek a cirruszok és egyszerűen csodás tavaszi napunk van. Minden csicsergett, bizsergett és ezerrel rongyoltak fel a termikek. Mrenkó Peti startját és emeléskeresését éppeg láttam a hegyoldalból. Érkezésemkor Dávid éppen húzta neki, míg Andris szokásához híven félmeztelen férfi testeket fótózgatott. Persze a termikek meg csak jöttek, hirtelen csak meleg lett ;) Pipis komótosan beszerelt, Dávid elunta a tekerést felettünk és balra elhúzott. Pipisre ráférne némi kupolázás, persze magyarázat az volt arra, hogy miért fekszik a földön a Nevi zsinórjaiba tekeredve...

 Andris a vattaúj Négyes Paprikáját gyorsan összedobta és húzott is, míg én MantraBaby hevederjeit gubancoltam. Jó dolog a kevlár, de azért naa. Egy éppen almúló termikbe húztam, de persze, hogy jött az utánpótlása, így twistelt start következett, majd fekve kifordulás és mivel a Mantra elég érzékeny a testsúly áthelyezésre, így sikerült jól leborítani jobbra, majd balra :D Valójában tetszik ez a fajta kaszkád start, úgyhogy gyakorolni fogom, jól jön majd a polgárpukkasztáshoz :D Végre a beülőben, félgázon csapattam Andrisék után, tekerni nem kellett, mert minden emelt. Finom volt, persze egy-két helyen azért rátekertem, de nem igazán volt rá szükség. Andrist Klastrompuszta után utolérve elkezdtünk magasságot nyerni. Láttuk Pipist a fehér sziklák magasságában a fennmaradásért küzdeni, meg hallottuk, ahogy mondja, hogy Dávid milyen messzi van a Pilisen túl.

Az öreg kissé feljebb került és elindult a DNy-i starhely felé szopóágon. Andris egyszer csak megunta és visszafordult, aztán én is, de közben láttam Pipist igazán mélyre kerülni, mint utólag kiderült talaj+70m-re. De az Öreg nagy mágus, mert előkapta a pakli jollyjokert és húzott vagy 10 lapot belőle, mert a visszavezető úton tekerészés közben megláttam nivó magasságában. Aztán még be is mondja, hogy négyes termiket fogott leszópódás közben. Ejj...

Már Klastromon innen vagyok, miközben erősödik a szél, úgy néz ki ugrott a Kevély projekt. Andris kiszúrt az északi végekre, Zoli fent ezren tekereg, én meg jó ha 500-on nevelgettem a termikeket, de egyik sem akart kikelni. Aztán látom Zolit, még mindig vagy ezren, hogy megpróbál Pilisen átevickélni, de feladta. Közben masszív 5-ös süllyedékbe estem, tolom szembeszélbe a gyorsított, hogy ne a fákon landoljak a Klastrom utáni dzsungelben, mikor is csak vad turbó cibálta meg MantraBabyt. Volt mit gépészkedni vele, de tudtam, hogy ez jó jel. És akkor jött a megváltás az utolsó pillanatban és 1050-ig olyan szépen kitekertem a 3-4-es termákba, hogy csak na. Na de ez emelt tovább, itten-e meg légtérplafon vagyon 1050-en, így próbáltam menekülni a termikből egy laza gyorsító+forduló kombóval. Ezzel a manőverrel sikerült beletekerni egy másik, erősebb termikbe, aminek hatására még vagy 200 m-et emelkedtem pont a plafonig :D :D :D Ennek fele sem tréfa, DNy felöl beerősödik a szél, starthelyre megpróbálok gyorsítóval visszajutni oldal-szembeszélben, de nem haladtam, na akkor oldalazzunk, majd a starthely után visszafordulok. Ekkor persze már a Dobogókői-úton túl jártam. Oldalaztam, de nem haladtam, idönként emelt és Pilis felöl kellemes rotorok érkeztek, sztem a szél megkerülte a hegyet Befordultam, neki a Dunakanyarnak, de inkább rátartva a  szélre, Esztergomot céloztam be. Néhány pamacs jelezte, hogy még vannak lee oldali termikek, de nem igazán sikerült elcsípni őket, főleg úgy, hogy lee oldalon voltam.

Eddig sem volt kedvenc zenei műfajom a Rock&Roll, de ezek után sem lesz az :D Viszont nagyon jó érzés azt tudni, hogy amit húzol a Mantrának azt csinálja, szinte gondolkodás nélkül. Na persze jó dinamikusan, de ez így van jól. :) Aztán vagy 100-150 méteren próbálgattam menteni, ráfordulgatni a felböffenő bubikra, de nagyon nem sikeredett, feltehetően az erős szél szétfújta én meg fejben szétestem ahhoz, hogy ezt cizelláltam oldjam meg. Aztán már gyorsítón állva kellett az erdő felől kimenekülni a tisztás szélére, de még 20m-en is nyomtam neki, szinte állva szálltam le, mint egy liftben. Mantrával. Volt szél...

Klassz volt nagyon a nap, Rendes tekerés, végre lightos aktív idő, tökéletes szezonkezdésnek és belerázódásnak :D

Köszi Andrisnak a fuvart, majd Pipist összeszedtük a Pilisszentkereszti cukiban, ahol is elég fincsi gyümölcsteával és némi sütivel öblögettük le a szezonnyitót :D

Pilisi naplemente, timelapsed video 

Trek

100%-os teljes kiőrlésű, sokmagvas rozskenyér, kovásszal

Mivel sokan kértétek a receptet, egyszerűbb ha egy bejegyzésben írom le, mint egyesével mindenkinek megküldeném.

Történt az, hogy 2 nap szopóág után Óbuda beadta, azaz végre jó időben kint voltam a startplaccon. Némi rákészülődés után, várva az előző 2 napban megismert ciklusok éppen emelő ágát, egyszer csak azon kaptam magam, hogy húzom felfelé a belépőt :)

Elkezdtem egerészni, miközben könnyes szemmel konstatáltam, hogy Oli és Pipis vagy 10 perccel korábbi elpattanásuk óta éppen az Óbudai plafont karcolgatják. Mondanom sem kell spuriztam volna utánuk, de ebben egy, a starthely felé beúszó gomoly megakadályozott oly annyira, hogy rendesen elkezdtem lerohadni. Amely tényen csak a festékpatronok és az alattam pár méterre bókolgató lombkoronák hathatós festései tudtak enyhíteni, azaz nagy nehezen nívón maradni. Vagy 20 percnyi túlélésért vívott küzdelem után végre elkezdett kisütni a nap, ekkor jöttek a bubik és egyre jobban épült fel az idő. Láttam, ahogy páran szép kurzusokat tekernek és komótosan emelkednek benne, így magam is ráhiénáztam a megfestett termákokra, amelyekből időnként csúnyán kitekertem. Ezt még gyakorolni kell. Egyszer csak megláttam Csabit, ahogy a Trangójával szépen mutatja az utat, így magam is rácuppantam a megmentőmre. A legjobbkor jött. Remekül megtekerészve az emelést, kissé belenyalva a légtérbe kopp gyorsítón nekivágtam a Budai medencének.

Először teszteltem a D-heveder fogását, azaz kinyomott gyorsítónál a D-hevedert fogtam és enyhén húzásban tartottam, így számomra hihetetlen mértékben éreztem az ernyő visszajelzéseit és a heveder erőteljesebb húzásaival még hatékonyabban le tudtam kezelni a szükséges teendőket, irányváltások, lavírozások, picinyke kupolanyomás fokozás, stb. És nem mellesleg sokkal kényelmesebb és áramvonalasabb tartás, mint a karba tett kéz :D

Na szóval, nagyon nem erről akartam írni, de előjátéknak éppen jó lesz. A lényeg a Törökbálinti-tó előtti ipari park táján kipattanó tekerés és folytatása. Igazán felemelő érzés volt 4 vitorlával tekerni, de persze ehhez hozzájárult a 3-4-es stabil emelés is :D Szóval, frankó lift ezerig (a béka segge alól 130-ról indítva), vitorlások egy idő után festéknek néztek és rám csaptak (hjjja, kölcsön kenyér visszajár). A termák kezdet kimúlni, mögöttem szél alatt meg egy bazi nagy gomoly úszkált be. Félve, hogy leárnyékol, elhatároztam, hogy parkettán elindulok a következő termiket megtalálni, miközben mintha felhőutat láttam volna magam előtt :D

Pfff… Azt hiszem, itt mindenkinek egyértelművé lett, hogy a cím mit is takar :D Ha jól megnézitek, a fenti képen láthatjátok azt, amit én is láttam, azaz a baloldali, Érdparkváros feletti felhőutat és az enyhén jobbos Pusztazámor feletti felhőutat. Ugye látszik rajtuk (nekem, kezdőnek legalább is ez jön le), hogy mind két felhő lapos aljú, kellemesen sötét és aktív, azaz bármelyikre csaphatnék. Ha elérem… Talán a jobbos határozottabb és masszívabbnak tűnik, míg a balos messzebbinek. Emiatt, valamint a termik irányának téves megítélése miatt a jobbosra helyezkedtem. A csiganyálamat nézegetve eléggé egyértelművé vált, hogy a szélirányból (ami elferdítette a termiket is) enyhén jobbra kitartottam, azaz kb. folyamatosan a szélét tekertem a termiknek. Most már érthető számomra is, hogy miért volt akkora nyírás (megnövekedett cibálás) és miért éreztem azt (nem csippant a varióm :D), hogy vége az emelésnek. Tehát ha többet nézegetem a xcsoaron a tekerésem alakját, akkor láthattam volna, hogy jobbra kitartok belőle, holott enyhén balra kellett volna tartsak. Mondjuk K-ÉK-ben ez logikus is...

Persze fent még keresgélhettem volna, de sajnos valahogy ez elmaradt :( viszont ha keresem és megtalálom a termiket, akkor talán utazhattam volna vele. Természetesen ez csak utólagos okoskodás. A tájat megfigyelve tudtam, hogy enyhén nyugatnak tartok, így a jobbos felhőutat választottam. Pedig a balost kellett volna, így utólag. Betettem Jani két nappal korábbi repülését, amin látszik, hogy hasonló körülmények között hol kapott emelést. Gyakorlatilag tökéletesen kikerültem… Persze ez csak feltételezés, hogy most is ott lettek volna a termákok, de nagy valószínűséggel igen. A legnagyobb hibát viszont ott követtem el, hogy a K-ÉK szélirányból totál eltértem, rátartva az oldalszélre, mert el akartam érni a jobbos felhőt és a távoli szántóföld-erdő határt, ami elvileg termikkiváltóként kellett volna működjön. De hát nem :( Most nézegetve a térképet az a fránya kőbányát sem vettem észre fentről, pedig ugye hát azt tanultuk, hogy a kőbányák jó triggerek.

Összefoglalva:

• Tévesen ítéltem meg a termik irányát (szélben sodródást feltételezve) és emiatt elhagytam.
• Nem figyeltem az intő jelekre, mégpedig, hogy nyíró zónában vagyok (cibálás), azaz elhagyom a termiket, pedig bizti ment még feljebb, hiszen nem voltam felhőalapon.
• Nem gondoltam át a szélirányt. Így jobbra rátartottam, ahelyett, hogy a baloldali felhőutat választottam volna, ami még szélirányában is esett volna. Persze nem biztos, hogy ott találok emelést, azonban nagyobb utazó sebességem lett volna.
• Nem memorizáltam be a mások által hasonlatos körülmények között repült útvonalak emeléseit, süllyedéseit. xcsoaron ugyan bejelöltem a triggereket, de repülés közben nem figyeltem őket kellő mértékben. A két nappal korábbi repülést meg egyáltalán nem néztem meg :(
• Parkettán csapatva nem gondoltam át a tartós 3-4-es süllyedés okát, azaz valszeg két emelés közben vagyok (oldal irányban az emelések) és nem tartok emelés felé. Kb. 6 km-et utaztam folyamatos süllyedésben, miközben napsütötte táj felett szopódtam le. Ez az előző etapra is érvényes, ahol is kb. 8 km után fogtam emelést 130m-en.
• Minden repülésben van egy Joly Joker lap, amit kijátszhatsz 60méteren leszálláshoz készülődvén, ami aztán megmenti a repülésed. De csak egy ilyen lap van!
• És ha 60 m-en fogsz egy felépülő termiket, akkor azt csak egyszer veszítheted el…

Ez utóbbihoz. A végjátékban, enyhe rotorban (szél oldalon a Sóskúti gerinc és alá süllyedtem) a kinézett leszálló felett elcsíptem egy bubit, kb. 60m-en, 2-3x megtekertem és emelkedett és mentett volna, ha… ...ha van elég rutinom, hogy ne veszítsem el. Szűk volt, gyenge volt, de határozottan emelt. Elcsesztem, eltekertem belőle. Persze emiatt szomorú vagyok, meg a sok hiba miatt is, viszont bazi sokat tanultam és ez jó. Az is lehet, hogy miket írtam okfejtéseket tévesek, de ezt majd egy másik repülés során tesztelem :) Vagy majd ti kiigazíttok :D

Végjáték, háttérben Jani repülésével.

A cím titokzatosságáról kicsit később kiderül, na jó, konkrétan a végén, most lássuk a történést, kronológiai sorrendben. Ott kezdődött az egész, hogy kihűlt a föld és megjelentek a dinoszauruszok mikorra is a Balaton-felvidék kezdte elnyerni jelenlegi morfológiájának főbb jegyeit. :) A vasárnapi igen rövid repülésnek köszönhetően (Oli, Krisztián és Feri legalább kicsomagolta a cájgot), betegre nevettük magunkat Feri elég egyedire sikerült performanszán, amiről nem is ejtenék több szót, álljon itt egy jó kép erről (később).

 Ami biztos, az a rekeszizom gyulladás, amit közel fertályórányi szakadó röhögéstől kaptunk. Még a Kemencésben is fetrengtünk. No de, aznap körvonalazódott ez elhatározás, hogy Márkóra kéne másnap menni, mert ilyen irányú szélben Tardos halott ügy. Esti gyors szakértésnek köszönhetően elhatároztuk a 8 órás indulást Őrmezőről. Hajnalban még gyors elemzést végeztünk, megnézve az összes létező modellt, szélmérőt, időjárás jelentő békát és kártyát vetettünk. Márkó jónak tűnt. Páran már voltunk ott, de kevesen repültek onnan, nem könnyű hely. Kivételesen mindenki pontos volt, még Andris is kijött a háza elé időben. Pipis lefelé menet kijelentette, hogy ő a 11:20-as termikkel el fog repülni, persze hogy megmosolyogtuk, mivel még mindig emlékeztünk a tardosi beülő beállításra :D. Időben érkeztünk, majd megkezdtük emelkedésünket a könnyebb úton. Elvileg könnyebb. Andrissal utolsónak értünk fel, mint az ügyeletes hikomatok, Andrisnak a veseköve szeretett volna kijjebb mozdulni, engem a csütörtöki móka eredményét reprezentáló repedt lábszárcsontom és részlegesen szakadt belső bokaszalagjaim akadályoztak a gyors haladásban.

De egyszer csak felértünk. A modell szerinti 11 órás kumocsírák már pelyhedztek, a nap szikrázóan sütött, a szél bivaly módon, de még kezelhetően száguldozott felfelé a starthelyen. Eléggé gyorsan összepakolt a társaság, Olivér már húzta is volna, aztán húzta is. Festékpatron kilőve, de eddigre gyakorlatilag a fél társaság beszerelt, miközben szállingóztak az emberek felfelé, mint óraadók a pedagógustüntetésre. Starhelyen lassan kisebb majális alakult ki, de ezt már A-sorral a kezemben konstatáltam. Gyors lift után jobbra Csatár-hegyre tartva bivaly termiket fogtam, de közben kecske is volt benn bőven, mert rendesen megrugdosott, miközben cibált ezerrel. Igazi rodeó volt, szeretem mikor több sportot űzhetek egyszerre. Csatár-hegyi termikbányában kitekertem, de Oliware érces hangja visszaparancsolt, miszerint ne menjek már el, mert ugye próbálunk bolyozni. Közben Pipis is elstartolt és unalmában csukogatott. Andrist vártuk és a többieket, de ők várták a jó időt. Pipist elkapta a hév, mert hogy 11:20 volt... én meg jó házőrzőként tapadtam rá, nehogy meglógjon, Oli meg hátramaradt terelgetni a maradék nyájat. Ígérem, legközelebb megvárok mindenkit, aki 10’ belül startol. Pipissel szinkronban tekerésztünk, ő többnyire pár 10 méterrel felettem, de csak azért mert én így akartam.

Aztán egyszer csak el kezdtem utazni a termákkal, immáron tekerés nélkül, miközben Pipis valamit elbaszott és egyenesen szopóágra került. Nem is értem miért nem tartott felém, hiszen én még utazva emelkedtem tovább. Aztán alacsonyan próbált menteni, de sajnos hiába tekerte meg a tanyát, kőbányát, tehéntelepet, csak dárdázott. Sajnáltam, nagyon drukkoltam neki, hogy sikerüljön menteni, még annak a tükrében is, hogy ezt hallgattuk volna végig az úton, hogy 300-ról hogyan mentett :D ,de még így is jobb lett volna, mert akkor legalább együtt tekerhettünk volna tovább. Így fentről végignézve haláltusáját tovább álltam és kerestem az emeléseket. itt-ott sikerült is tekerészni, de folyamatosan egyre lejjebb kerültem. Balcsihoz közeledve eléggé keleties lett a szél, kerestem a domborzati triggereket, de egyik sem adta be, vagy is inkább én nem tudtam megharapni az emeléseket. Leszálláshoz készültem, közben egy csini domboldalt próbáltam meglejtőzni 100-on, de nem voltam elég ügyes, pedig be-be csippant a varió. Így hát a bitang szélre fordultam (fent helyenként 60-al gangoltam, elég baba volt), és szépen egy helyben állva lelifteztem egy bazi nagy legelő közepére. Alig hogy talajt fogott az ernyő, motorzúgást hallottam és egy autó állt meg a legelő közepén. Kiszállt belőle egy úr és mondja, hogy ellenőrzés. Gondolom frankó, mert hogy az ernyő papírjai éppen nem voltak nálam, már kezdtem agyalni, hogy mit mondok, mikor emberünk kérdezi, hogy honnan startoltam. Mondom Márkóról.

Nos, az úr a révfülöpi Mákvirág Borház és Kálvin pincészet tulajdonosa, Gyuribá, aki történetesen éppen Márkóra igyekezett mert, hogy ő is siklóernyős és hát jó időben ki kell menni repülni. :D No, Fortuna kisasszony végre bőséggel osztotta kegyeit, vagy bájait. 25 kilcsi után az ernyő rózsában és már az autó csomagtartójában és egy rendkívül kedélyes beszélgetős úton a starthelyre menet megbámultuk ahogy Andris és Oli alacsonyan menteni próbálnak. Szóval nem sokára a starthely alatt voltam, és ezúton is köszönöm Gyurinak a fuvart és kellemes beszélgetést a borászkodásról. Eközben Nóra volt olyan cukker és összeszedte a kihullott NWT-tagokat. Bokámat immáron a meredély feljáraton tesztelve, nem sokára Andris kivételével mindannyiunk fent szereltük a cuccost. Hiper jó idő volt, nagyszerű termikus befúvásokkal, éppen az imént ment távra egy boly, miközben még mindig nagyon sokan majálisoztak a starthelyen. Csaba hátulról a dzsindzsából került elő, valahová hátra beszállt, Feri meg eltűnt. konkrétan stresszelt, hogy nem tudjuk mit repül. :D Több sem kellett, Krisztiánnak még egy gyorstalpalón elmagyaráztuk a távrepülés alapjait (mintha mi olyan kurva jók lennénk benne :P ) és huss, irány az ájer. Ismét fent. Mondjuk én már csak helyizgetésre baziroztam, így a start utáni katapultot (naná, hogy belehúztam az induló termikbe, lásd videó) nem megtekertem, hanem elmentem jobbra Csatár-hegy felé, ahol olyan parciális lee-oldali termikbányába csöppentem, hogy alig győztem kapaszkodni. A vadlovak eszement vágtája velencei gondolázásnak tűnt ehhez képest. Jelentős csukást megelőzve és jó párat bekapva szépen kapaszkodtam felfelé. Sajnos megint nem bírtam magammal és nem vártam meg Oliékat, pedig tényleg csak gyogyizásra gondoltam, de ebben az is szerepet játszott, hogy rendesen lotolos termik tépázta az idegeimet. Az előző etaphoz képest, most rátartottam a Tihanyi-félszigetre, ami jó húzásnak tűnt.

Szép emelések, telerések, kisebb liftek, 2-3-as süllyedések, majd egy temető mellett tűzet láttam, aminek a szél ellenére nagyon pengén állt a füstje. Be is adta, fasza kis termikkel ismét ezerre felkúsztam, de ott kellett hagyni, mert termik menni Balatonra én meg gyáva nyúlként 1000-ről, Tihany után nem mertem bevállalni az áttörést. Közben hallgattam, ahogy Oliék kitekernek 1400-ra, na, mondanom sem kell, teljesen irigy lettem rájuk és átkoztam magam, hogy nem velük tekertem. Aztán hallottam, ahogy valaki a Tihanyi-félszigetről a távrepülő csatornán küldi az infót a barátjának, hogy hol szállt le és még azt is mondta, hogy ott teker egy ernyő tőle másfél kilcsire, na ez voltam én. :) Párhuzamosan haladva a parttal gyönyörködtem a tájban. Előttem Zánka, süllyedek, emelés sehol, viszont van vasútállomás. Így hát meghatároztam egy visszatérési pontot, ha addig nem lesz emelés, akkor elengedem és visszagyorsítozok egy tükörsima 3 focipályányi legelőre. Határesett volt, de elengedtem, egy vasútállomás még is csak biztosabb, mint a bozótos kiserdő fái Zánka határában. Szépen lebegve a zánkai bevezető út felett még elszórakoztattam a helyi buszjárat sofőrjét, majd nem messzi az úttól landoltam.

Újabb 30 kilométer. Pakolás után kimentem az útra stoppolni, hogy a Csopaktól nem messzi leszállt NWT-s Srácok közelébe jussak. Az első 20 autó simán elment mellettem, miközben megkaptam a hírt, hogy Feri 48 kilométert repült, áááá, nem hiszem el, alig fél órával korábban indult, mint én, és még tudta tetőzni, mert lazán bevágta, hogy 1700-ra kitekert. Na menj a… Basszus, gratulálok Feri, még1x, megérdemled, de a tardosi akkor is mindent visz. Na szóval, közben eltelt 2 perc és megállt egy orvos, aki Pestig hozott volna, hihetetlen. Fortuna ma nagyon szeret. Kiderült, hogy imádja a teret, a hegyeket, a repülést… Hát, ez egy ilyen nap. Ezúton is köszönöm a fuvart, Tihanynál kiszálltam, ahol is a többiekkel találkozva felvettük Ferit, aki szintén stoppal jutott Tihanyig. Meg kell mondanom, hogy a Balaton partján szeretik a siklóernyősöket! Szóval atom vidáman kerestünk egy kajáldát, találtunk is egyet, huh, hogy ott milyen jó csa

ládias hangulatban ettünk. Itthon eufória, megvan az első 50+, csak közben leszálltam pisilni. :) Nap mérlege 56km repülés, 32km/h-s és 25 km/h-s átlagsebesség. Na jó. most már tényleg bolyozunk és kimaxoljuk a napot, bár tegnap ezt megtettük, mármint a kimaxolást. Gratulálok mindenkinek, Andrisnak, mert sajgó heréi (ja nem, veséi :) ellenére felküzdötte magát a starthelyre és utána a levegőbe, Krisztiánnak akinek megvolt az első itthoni 10+-a, Csabának, aki batman-t utánozta, miután megkereste Rambót a dzsungelben, Pipisnek, aki szinkrontekert Olival és velem is. Gratulálok Olivérnek, aki türelmes velünk és mindenkit bevár. Ferinek, aki megint nagyot ment, pfff…1700… na ezért még számolunk. ;) Verának meg különösen, aki elviselt minket. És köszönöm mindenkinek aki segítette ezt a napot, Gyurinak a mesébe illő fuvarért, a repülésért rajongó Orvosnak, aki felvett és az NWT Csapatnak a hipper-szupper hangulatért, no és persze Föld Anyának az erős gradiensért és a csodás Balaton-felvidékért!  Fortuna kisasszonyt meg külön csókoltatom, ezt sok "véletlent" :D Imádlak Baby! Sok ilyen távnapot még!

Éljen a forradalom!

Videók:

Best of Márkó:

 https://drive.google.com/file/d/0B-kMapTM8IE8OEFXZFd5dDU5aUU/view

Logok:
első repülés:

http://www.doarama.com/view/683542

http://www.xcontest.org/hungary/repulesek/reszletei:steelhand/14.03.2016/10:04

második repülés:

http://www.doarama.com/view/683540

http://www.xcontest.org/hungary/repulesek/reszletei:steelhand/14.03.2016/13:16

Az úgy volt, hogy 29-én kisütött végre a nap. Így elmentünk Óbudára bemelegíteni, amit két csúszással el is intéztünk, úgyhogy volt időm tesztelni a követőkamerát. Nos, van még mit javítani rajta. Az idő pompás volt, de a szél kevés, nem voltunk elégedettek, bár az utóbbi másfél hónap leghosszabb siklásait prezentáltuk a 8-10 percek alatt. A meteot böngészve megszületett a másnapi terv, irány Tardos. A modellek tökéletes keleti szelet jósoltak éppen elégséges mennyiségben, azonban akadt egy kis bökkenő, még pedig az, hogy előrejelzés szerint délben almulni fog. Ennek tükrében fél 1O-kor el is indultunk célunk felé. Hibátlan napsütéses idő volt, itt-ott lengedező szellőkkel. Tardosra érve azonban csalódottan tapasztaltuk, hogy semmi szél sincs. Felérve a starthelyre két srác ki volt terítve. Megkérdezésükre elmondták, hogy eddig nulla befúvás volt.

A kép azért ilyen, mert szét van stabilizálva, ugyanis a követő kamera jól belekerült a beülő örvényeibe és szétrázkódott. Videó link: https://drive.google.com/open?id=0B-kMapTM8IE8dkdyc2tEdDFsNDQ

Na, ekkor megtörtént a csoda és megjött a szél, nagyjából velünk együtt. A srácok startoltak,ez után Andris bohóckodott egyet az ernyőjével, majd némi makramé után katapultált. Aztán én is feltéptem a levegőbe, ami meglehetősen jól tartott. Pipis elstartrolt, elhúzott északnak, majd mivel túlságosan kiment, nem ért vissza és leszopódott, a leszállót éppen elérte. Friss, ropogós Chili3-at még szokni kell, no, nem hiába. Nagyfiúknak való játékszer ez :D

Eközben Andris csinos féloldal csukását moziztam premier planba. Jó volt végig  nézni 50 méterről, ahogy a kupola fele ráhajlik, de ő szépen megfogta, majd a befűződést is kijátszotta. Szép munka volt! Pici tekerészés után kezdett az idő szépen éledezni és lehetett termikeket tekerészni. Ennek örömére a déli széleken elkezdtem a főút felé kicsusszanni, miközben folyamatosan tartott az ájer, majd egy perverz gondolatnak köszönhetően a déli hegyre megpróbáltam átugrani. Elég sokáig nullázgatva sikerült eljutnom, szinte karnyújtásnyira voltam a domboldaltól, mikor masszív 2-es süllyedést kaptam. Utaztam vagy 5-7 másodpercet a domb irányába, hátha emelni fog, de nem csökkent a süllyedés mértéke, így inkább visszafordultam a starthely felé, hátha elérem még nívóban. Szerencsém volt, elértem. Andris jelezte, hogy leszáll, mert windows-effektus lépett fel nála, lefagyott. Ennek örömére, és mert vesztenivalóm nem volt, felbátorodva és jobban átgondolva a helyzetet ismét támadásba lendültem a déli-dombok irányába. Tartott, néha emelt, de leginkább nullázgatással átjutottam a völgyön és egyre közelebb kerültem áhított célomhoz. Sokszor kidőltem előre a beülőből, hogy valamelyest gyorsítsak a szembeszél ellenére, ugyanis egy örökkévalóságnak tartott az út, valamint gyorsító hatására süllyedtem. Trek szerinti legalacsonyabb magasságom 69m volt a földtől :D

Karnyújtásnyira a domboldaltól süllyedést kaptam, ki is néztem a hegylábi tisztást leszállónak, azonban egy merészet gondolva, sűrű fohászkodások közepette rátartottam a lombkoronákra. Pár méterre a lombozat felett krúzolgatva be-be pittyent a varió. Megvan! Köszönöm Teremtőm :D Némi nyolcasozással elértem a dombtetőt, miközben időnként hangosan zúgva jöttek fel a termikbubik, olyan sunggal, mintha hegyipatakkal találkoztam volna fent. Úgy döntöttem, hogy következő célként megpróbálok visszajutni a starthelyre, no persze nivóban és nem gyalog :D Felépítve stratégiámat… Fogtam magam és hátszélben a legrövidebb úton belőve a célt, kényelmesen hátradőlve csapattam a starthelyig. Ez is megvan, huh, ekkor már nagyon-nagyon fel voltam pörögve.

Örülten jól adta az idő. Következő időszakokban csak kolbászolgattam ide oda, kitekerésztem a dűzniben többször is, kiszúrtam kelet felé, tágítgattam, sütött a nap, nem fáztam, atom volt minden. Épp nézegettem a variómat, hogy lassan két órája repülök, mikor alacsonyan elhúztam északnak a tó felé, ahol Pipis lerohadt. Nullázgatásokkal eljutottam, de olyan alacsonyan, hogy lelki szemeim előtt láttam Pipis nevetését, hogy ő is itt nyalta be :), mikor is a csücskön találtam egy bika termiket, amit tök egyedül tekertem, mert mindenki a starthely felett kolbászolt. Északi csücskön kitekerve, jól kiszúrtam keletnek, majd vissza, miközben Pipis próbált újrastartolni, Andris meg jött fel a hegyre, gyalogosan.

A szél ekkor beerősödött és fentről nézhettem, ahogy Pipist ketten fogták startközben. Katapultált. Visszamentem a dűznibe tekerni, Pipis alattam, de valahogy a csilivilicsilivel nem ért utol :D. Ekkor 700 környékén voltam és baromira arra gondoltam, hogy kurvára be kéne fordulni szélirányban és elhúzni nyugatra, távra. December 30-án egy óra körül… Már eléggé a tardosi hegy mögött voltam, mikor Pipis megunta a fos termiket (ezt csak ő találta annak) és előrement a starthely irányába. Erre én is feladtam táv elképzelésemet és gyorsított taposva csiga módjára araszoltam utána. Pipis előttem egy percnyire a völgy fölött talált egy termiket és elkezdte tekerni, mire odaértem én már csak a végét csíptem meg, nem emelt. Picit körözgettem, keresve az emelést, de mire hátranéztem Pipis fent volt a francba, áááá, nem öntötte el a szar az agyam, áááá, nem :D. Főleg nem akkor, mikor lerádiózott, hogy 850-en van… Vissza starthely, lilaköd a lilanaciban és a dűzni fölött imádkoztam egy termikért. Utol akartam érni az Öreget. Nem mehet egyedül távra! Jött is valami, tekertem, tekertem, jöttek a feles emelések, közben a szél sodort hátra. 670 körül már nem volt kérdés, hogy nem megyek vissza a starthelyre. Pipis távoli sziluletje mágnesként vonzott.

Alattam jóval egy másik ernyő sodródott hátra, ő vadul leszállót keresett. Fentről néztem, nem –e fázik be, mert akkor menni kellett volna segíteni, de szerencsésen leszállt egy tisztásra. Nincs más hátra csak előre. Irány a falú, hátha emel, nem emelet, nagyjából süllyedtem folyamatosan. Tó picit triggerelt. Pár fordulat, de jóformán semmi. A kötelék repülést megnézve, Pipissel időre pontosan ugyanúgy kezdtünk süllyedni és teljesen hasonló ütemben… Nem lavórtermik volt, hanem lavórsüllyedék :D  Becéloztam a tatai ipari parkot, hátha elérem és ki lehet rajta tekerni, de nagyon süllyedtem, leszállókat kerestem. Találtam egy aránylag nagyobb foltot, kevés felsővezetékkel és kerítéssel a szomódi szennyvízteleptől nem messze. Látom, enyhén zsombékos, vizenyős a terület, be is céloztam egy szárazabbnak látszó foltot, így ugyan kénytelen voltam hátszélben leszállni persze, de talpon kicsúsztam a fékezést :D Már elég jól megy ez a technika, csak ludazásnak hívom. Mondjuk a fű között rejtőző, bokáig érő vizzel nem számoltam :D Ernyő a sarkára pakolva, hogy a lehető legkisebb felülete legyen vizes. Összeszedtem gyorsan, irány a szárazulat, majd rádiózás Pipisnek és Andrisnak. Pipis hatalmasat alkotott. Cirka fél óra alatt, 3 tekerésből tolt egy 15-ös távot egy ismeretlen ernyővel. Gratula neki! No meg Rostinak is (Andris), aki meg végre rendesen tesztelhette a beülőjét!

Pipis még repül, bazz, szivacs, de nincs messzi, látom is, rádiózók neki, felém fordul, keress, de nem lát, persze, mert a talajon állok, ő meg a levegőben keresett. Aztán leszállt tőlem cirka 1,5 kilcsire. Elsőként megnézte a pontjait, log, feltölt, 14.86, wooow. Feltöltöm én is. Pipis teljesen boldog volt addig, míg ki derült, hogy 18,15-öt repültem. Hatalmas élmény volt, 2:20 óra repült idő, 18 kilcsi, a déli dombokra való átugrással vittem a napot. Tardos nagyon beadta… Csodás évzárás, december 30-án termikelni…

ParaBeer, avagy siklósör :D

Rássönimepriálsztóút legyen veletek! Hogy miért is? Mert szeretek repülni, ízletes sereket inni és kreatívkodni. 
És mert nincs jobb érzés, mint egy-egy hosszabb távrepülésben megszomjazott testünket-lelkünket harmonikus egyekben tobzódó landingbeer-el kényeztetni.

A lényeg, hogy szeretném megosztani veletek mind a siklásban, mind a sörfőzésben, sörkóstolásban eltöltött élményeimet, tapasztalataimat és persze a jókora szívásaimat :D

Terveim szerint egy kezdők és haladók számára is jól hasznosítható sörenciklopédiát hoznék létre, sok-sok táblázattal, grafikonnal, szöveges magyarázatokkal, cikkekkel. No és persze számtalan sörtípus leírását, történetét és főként a hazai versenykiírásra felhasználható receptúrákat is közreadom.

Korábban a facén már elindítottam egy Házisörfőző versenysreceptek nevű felületet, ami hosszabb hallgatás után ismét fut, így az itt publikált versenyreceptek és leírások ott is megfognak továbbra is jelenni, de természetesen ennek az oldalnak is készül egy facés felület, úgyhogy lehet lájkolni :D

A hosszú téli napokon jelentősebb hazai távrepülés nem várható, no meg még is csak kezdő siklóernyős vagyok, aki már egy 15 kilcsis távnak is önfeledten képes örvendezni. Ennek ellenére, mind felszerelés fejlesztés, mind külföldi repkedések, vagy éppen hazai téli maratoni lejtőzések :D rövid beszámolóit is meg fogom osztani. Igen, ez kő kemény fenyegetés volt :D

Szerencsés landolást és fertőzésmentes serfőzést!

Roggenbier – Rozssör – rye ale

BJCP 15D

 A lovagkorban rendkívüli népszerűségnek örvendtek a szűretlen, rubin árnyalatú rozssörök, melyek hagyományosan fele rész árpamalátából, valamint durván fele rész rozs és csekély mennyiségű búzamalátából készültek, átlagosan 4-5%-osra leerjesztve. Jellemzően közepesen komlózott, kenyeres, gyümölcsös-észteres, élesztős, gyakran enyhén füstős, hefeweizenien jegyeket magán viselő fűszeres, szolidan savanykás, nagyon száraz befejezésű sörök voltak.

A középkori serfőzdék mindenféléből, de leginkább abból főztek sört, ami a kezük közé került, többek között rozsból is. Történt egyszer, hogy éveken át gyenge termés volt, így szűkös esztendők köszöntöttek be a kontinensre és éhínség vetette fel fejét Európa szerte. Ekkor nagyot csökkent a rozs sörök népszerűsége, mivel az alacsony terméshozamok hatására megcsappant a raktárak gabonatartalma. Középkorban a rozs, mint kenyérgabona nagyobb hányadot képviselt, mint a búza. Az már akkor is nyilvánvaló volt, hogy az éhező emberek szívesebben felporszívózzák a folyékony kenyeret és éheznek, mint éhezve kevesebb szilárdat egyenek…

Ekkor a középkori uralkodók kitalálták, hogy bizonyos, a kenyér alapanyagául szolgáló gabonaféléket (rozs pl.) ne lehessen sörfőzésre felhasználni, mivel szívesebben láttak volna belőle szilárd, mintsem folyékony kenyeret. Ennek folyományaként számtalan német tartomány törvényileg megkötötte, hogy a kenyérsütés alapjául szolgáló rozsból ne lehessen sört főzni. Így megszületett az 1516-os német sörtisztassági törvény, amely kimondja, hogy a sör nem készülhet másból, csak malátából, vízből, komlóból és élesztőből (bár akkor még nem élesztőnek hívták), így a rozssörök többé nem olthatták a végvárakon küzdő hős lovagok kínkeserves szomját.

Szerencsére, a Bajor tartományoktól messzi-messzi eső két európai kultúrkörben fent maradt a rozs sörök kultusza. Oroszországban a tradicionális Kvassz, amely komlózatlan, spontán erjesztésű, alacsony alkoholtartalmú (0,5-1,5% abv), gyakran mézzel megbolondított alkoholos ital, amit rendszerint borssal, vagy gyümölccsel fogyasztanak. Valamint a Finn klasszikus rozssör a shati, amelyet borókával szűrnek, főznek, ízesítenek és vadélesztők segítségével erjesztik le.

A viharos évszádok alatt porral vastagon belepett és lassan a feledés homályába vesző rozssör receptet 1988-ban a Bajor Regensburg serfőzdéjének komlózó kádláb pótlását hivatott papírkupacból ismét napvilágot látott a rozssör, a Roggenbier receptje. Ennek megfelelően és a mai ízlésvilághoz igazítva újra alkották a roggenbiert, mint egy sajátos változatát a jól ismert barna búzasörnek, amelyhez malátázott búza helyett malátázott rozst használtak.

A német rozssörök többnyire jelentősebb mennyiségben tartalmaznak rozst, (pl. a Schierlinger főzde Roggen söre 60% malátázott rozst tartalmaz, a többi összetevő maláta és kristálymaláta fele-fele arányú keveréke, 16-os IBU-val és 4.4% alkohollal), mint a középkori serek. A hefeweizen stílusú élesztővel leerjesztett rozssörök enyhén fenolosak, fűszeres karakterűek, szűretlen, palackokban kondicionált sörök, melyeket dupla dekokcióval készítenek és jellemzően németalföldi nobilis (pl. Perle) komlóval főznek.

A „klasszikus” Roggenbier 50-60% rozsmalátából készül, fenolosan fűszeres száraz lecsengésű sör, szolidan túlnyúló komlóssággal. Természetesen a rozssörök az amerikai és észak-európai sörforradalmaknak köszönhetően ismét reneszánszukat élik. Egyre több helyen jelennek meg a már-már klasszikusoknak számító sötét rézvörös színű „német” rozssörök eltérő variánsai, vagy akár a pörkölt búzamalátával készített, testesebb cseh rozssörök. Töretlen sikert aratnak a Füstös rozssörök (Rauchroggen), amelyek füstön szárított rozsmalátából, vagy nyílt tűzi füstölés során ízesített rozsmalátából is készülhetnek. Hála a házi sörfőzőknek, a rozssörök egyre több variánsa jelenik meg, IPÁ-san RYPA-ként, vagy saison, porter és búzavariációkban

BJCP szerinti jellemzése:

Illat: Enyhétől mérsékelt fűszeres rozs aroma keveredik a szintúgy enyhétől mérsékeltig terjedő búzasörös fűszeres, szegfűszeges, gyümölcsös észterek, banán és citrusos illatok élesztős mivoltával. Pohárba kitöltve, habfelszínről felpárolgó nemes komló illat elfogadható, sőt kellemes ellensúlya lehet az észteres illatjegyeknek. Kissé savas felhangok megjelenhetnek a rozstól, szénsavtól és az élesztőtől. Diacetil nem érezhető.

Megjelenés: Világos rezes-narancstól, az igazán sötétvörösig vagy rezes-barnáig terjedhet. Hatalmas, krémes, tört fehértől a cserszínig pompázó habkorona jellemzi, ami sűrű és tartós (gyakran vastag és kemény). Jellemzően szűretlen, magas rozstartalom esetén akár még zavarosnak is titulálható sör.

Íz: Gabonás, „barnakenyeres”, mérsékelten alacsonytól a mérsékelten erős fűszeres, rozsos ízig terjedő ízvilág jellemzi, ami gyakran laktató érzést kelt, és szinte kiabál a friss húsos szalonnáért és a lilahagymáért. A közepestől közepesen alacsony komlókeserűség jól kibontja a kezdeti malátás édességet (gyakran karamellás édességet), még mielőtt a rozsos és az élesztős íz átvenné a főszerepet, amelyet alacsonytól a mérsékeltig terjedő, változó eloszlású búzaélesztős karakterek (banános, szegfűszeges és néha citrusos) burkolják. Utóíze közepesen száraztól a szárazig terjedő, gabonás lecsengésű, melyet némi savanykás, szolidan kesernyés felhang kísér. Komlóssága főként a németvidéki komlókra jellemző virágos, enyhén földes, fűszeres, jellemzően az alacsonytól a mérsékelt szintekig kúszhat, mely kitarthat az utóízig is. Diacetil nem érezhető.

Kortyérzet: Közepestől közepesen erősen testes, száraz nyeletű. Közepesen erőstől erősig alakuló szénsavtartalom. Könnyed savanykásság előfordulhat, kellemesen feloldva a kortyot.

Összbenyomás: Tulajdonképpen olyan, mint a barna búzasör, csak nem búza felhangokkal, hanem klasszikus vollkornbrot rozskenyér beütéssel, testesebb és kevés komló íz vagy aroma is felütheti fejét.

Sörverseny szempontjából Az amerikai típusú rozssöröket az amerikai rozssör (6D.) kategóriába kell nevezni, valamint az olyan egyéb hagyományos sörtípusokat, melyek kiérezhető mennyiségű rozst tartalmaznak, a 23-as speciális sörök kategóriába kell nevezni.

Rozssör számokban

Összetevők: A malátázott rozst általában 50 %-ban, vagy akár magasabb arányban (60-75%) használjuk. Ne feledjük, a rozs az egyik legtolakodóbb ízű gabonafajta, így kellően ellensúlyozni kell, ezért a maradék gabonaőrlemény álljon pale malátából, vagy müncheni, búza, kristály és/vagy kevés nem keserű ízvilágú festőmalátából, ez utóbbi csak a színe kedvéért. Rozssörökben a rozst malátázva használunk, pelyhesítve csak végszükség esetén, mert a pehely ízvilága sokkal füvesebb, zöldebb aromájú, mint a malátázott rozsé. A malátás édesség, a kekszes gabonásság kidomborítása kedvéért a dekokciós cefrézési eljárást előszeretettel alkalmazzák, csakúgy, mint a búzasöröknél.

Komlózásra tradicionális német komlókat használjunk, mit pl. Perle, Saaz, MtHood, Hersbrucker, stb. Kevés nobilis komló jelen van keserűségben, ízben, aromájában, de aromakomlózásra igazán nincs szükségünk, minimális elégséges, vagy kihagyjuk. Az IBU értékét tartsuk 15 körül.

Erjesztéshez közepesen gyümölcsös, diacetilmentes ízvilágot kialakító élesztőt használj
unk. Ezekre legmegfelelőbbek a búzaélesztők, melyek biztosítják a sajátos banános észtereket és szegfűszeges fenolokat, de nem termelnek diacetiles melléktermékeket. Az alacsonyabb hőmérsékleten való erjesztés kirívóbb szegfűszeges karaktert eredményezhet, elnyomva az észter képződést.

Mivel a rozst többnyire kenyér alapanyagként termesztették, és mert egyszerűen nem volt kereslet a sörrozs nemesítése iránt, így elég szűkös a rozs, mint maláta alapanyagnak a fajtaválasztéka. Rozs összetétele emiatt elég változatos, sörgyártás szempontjából az állandó minőség nem garantálható. A rozs magas fehérjetartalmának aránya és összetétele nagyban függ a mezőgazdasági és klimatikus viszonyoktól, a talajösszetételtől, így termőterületileg jelentős eltéréseket mutat, ami a rozssör ízének gyakori változatosságát okozza. A rozsmaláta fehérjetartalma 9-13% között ingadozik, ezzel szemben a minőségi sörárpa fehérjetartalma 10-11%, közel állandó. Sőt a szerencsétlenségünkre (vagy szerencsénkre) a rozsmaláta nem tartalmaz pelyvát (héjszerkezet), így viszonylag baromi gyorsan felszippantja a vizet, jól megdagad és gyakran gumi-szerű cefre-gabonaágy mixturát eredményez, ami a szűrés szempontjából egy rémálom, ellenben az enzimatikus reakciói stabilak és gyorsak. A rozs nagyon magas a B-glukén tartalma miatt a glukén pihentető hőlépcsőt (32°C-on 10-15 perc) ne hagyjuk ki, hiszen ebben az esetben jelentősen lassul a máslás és a szűrés folyamata. Továbbá a szűrés megkönnyítése végett cefrézés enzimstop hőlépcsője előtt adjuk rizskilónként 2 marék rizshéjt a sörcefrénkhez.

Érdekességként megemlítjük, hogy amerikai sörfőzőknél előfordul, hogy köménymagot használnak a rozs helyett vagy annak erősítésére, de ebbe a kategóriában ez nem elfogadható.

Receptet pdf-ben csatoltam, ha kérdés lenne, mailen, facén elértek. Beersmith fájlként is megküldöm, de ebbe a szutyokba nem lehet feltölteni.

Forrás:

https://byo.com/hops/item/1329-roggenbier-style-of-the-month

http://www.elsosor.hu/wp-content/uploads/2013/02/BJCP_full.pdf

http://beersmith.com/blog/2012/08/27/brewing-german-rye-beer-roggenbier-at-home/

http://www.germanbeerinstitute.com/Roggenbier.html

http://www.bjcp.org/2008styles/style15.php

http://byo.com/mead/item/1685-roggenbier-style-profile

https://en.wikipedia.org/wiki/Rye_beer